elősegítve hétfőn a Humane Society edzésen vettem részt, így most megengedtem, hogy menedék kutyákat vegyen sétákra (jaj!). Az edzés során a mentorom és én két rendkívül félénk kutyával dolgoztunk, és nagyon kifizetődő volt látni, hogy a kutyák körülbelül 45 perc alatt kissé kényelmesebbé válnak velünk.

A kutyák hat hónapos testvérek, amelyeket Mississippi menedékéből vittek át, körülbelül 13 másik kutyával együtt. Ezeket „Basset Hound/Lab Keverékek” címkével látják el, amelyek csak jól néznek ki, csak hosszabb hajuk van, mint mindkét fajta. Nem tudok mást róluk, de el tudom képzelni, hogy menedék környezetben nőttek fel. ki tudja. Bármi legyen is a helyzet, most nagyon félénk kutyák, és idejük nagy részét együttesen összecsapják a kennelük hátuljában. Amikor valaki megközelíti a ketrecét, akkor nem jönnek ki.

Tetszett a mentorom hozzáállása, mert úgy tűnt, hogy megosztja véleményem a helyzetről. A kutyáknak megszokniuk kellene az embereket. Sétákra kellene menniük. Nem sajnálhatjuk őket.

Tehát, sok -sok kis rángatózással felfegyverkezve, a ketrecben ültünk a kutyákkal. Ketrecük kb. 12 láb hosszú és 6 láb széles (csak azt találja), és a hátsó részükben műanyag kennel van. A kutyák egy kicsit ránk bámultak, miközben rángatóztuk őket, majd a kettő közül az egyik kijött. A bátyja követte.

Folytattuk a kezeléseket, amikor a pórázokat és a hevedereket bekapcsoltuk, de miután megpróbáltuk őket kihozni, laposak és megtagadták a mozgást. Tehát felemeltük őket, és ugatás kutyákkal vittük a többi kennel mellett. Miután a fűben kimentek, hajlandóak voltak követni egy csemegét a bekerített udvarra.

Ott hagytuk őket, és örömmel futottak és szimatoltak a fűben – teljesen más kutyák. Majdnem láthatta, hogy a stressz egy része lebeg. A fűbe gördültek, követték a kis basszus orrukat, üldözték a játékokat és kezeket kértek.

Amikor visszahoztuk őket a ketrecükbe, bár ugrók, hajlandóak voltak mindent sétálni.

Egy kis előrelépés. Jó nap a kölyökkutyák számára.

Hogy örökbefogadja az egyik kölyökkutyát